Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nickelback koncert - 2013. november 8.

2013.11.09

Amikor tavaly március elején megtudtam, hogy a kedvenc együttesem először jön Magyarországra, tudtam, hogy nekem ott kell lennem a koncertjükön. Nemsokára elkezdték árusítani a jegyeket, és mi másnap már meg is vettük a mienket. Ez szűk nyolc hónapja volt, azóta vártam a tegnapi napot. MEGÉRTE.

 

A helyszín a Papp László Sportaréna volt. Nem tudom, mennyien lehettünk - kb. tízezret saccolok - de tele volt az aréna, és forrt a levegő. 

Előzenekarként a Skillet nevű bandát hozták magukkal, akiket én eddig nem ismertem, de mostantól biztosan gyakran fogok hallgatni. Dallamos rockot játszanak, az egész előadásuk hihetetlenül profi volt, mind a technikát, mind az éneket és a zenét tekintve. Az együttes két férfi és két női tagból áll. Az egyik nő dobol, a másik pedig gitározik, és mindketten énekelnek is, ami nagyon klassz harmóniát teremtett a szólóénekes mellett. Háromnegyed órán át tartott a műsoruk, és tényleg nagyon élveztem, de az utolsóelőtti számnál már úgy éreztem, elég, és jöhet végre a "főfogás".

 

A Skillet percre pontosan nyolckor kezdett, és háromnegyed kilencig játszottak. Kb. harminc perces szünet következett, ami alatt átszereltek ezt-azt a színpadon. Negyed tízkor kezdett a Nickelback. Mondanom sem kell, akkorra már mindenki pattanásig feszült idegekkel várta őket. A hangulat az első perctől kezdve fergeteges volt. Minden számra tombolt a közönség, és nemcsak a küzdőtéren, hanem a szektorok közötti folyosón is, ahová az ülőhelyekről mentek ki a nézők, és felemelt kézzel ugráltak. /Mi nem, mi ültünk, mivel én sohasem voltam az a tombolós típus, ennek ellenére ugyanúgy élveztem az egészet, mint akik ugráltak./ Csodálatos volt minden számot velük együtt énekelni. Három óriás kivetítőn az együttes mögött/fölött néha a tagokat, néha pedig a közönséget mutatták. Vagy pl. a kedvenc számom közben a videóklipet. Saving Me.

 

 

Egy koncerten az egyetlen kiábrándító dolog lehet: az énekes hangja élőben. A Skillet végig tökéletes volt, Chad Kroeger a Nickelbackből majdnem végig. A vége felé lehetett észrevenni, hogy már nem az igazi, de csak a legutolsó számnál volt zavaró. A ráadás első dalát a gitáros énekelte, aztán visszavette ő a mikrofont, és mivel pörgős számot játszottak ezután, abban nem volt észrevehető, hogy bármi gond lenne.

 

Kb. tizenegykor lett vége. A hangerő őrületes volt, de pozitív értelemben. Utoljára főiskolás koromban voltam ilyen hatalmas koncerten. Az én igazi zeném a rock, és ilyen hangerővel szabályosan simogatta a lelkem. Ha hozzávesszük, hogy mindezt a kedvenc zenekarom játszotta, akkor elképzelhető, milyen életre szóló élményt jelentett. Van az a mondás, hogy bárcsak sose érne véget ez a pillanat. Hát, én ezt éreztem végig...

 

Apróságok, amelyek kellemes csalódást okoztak:

- A hatalmas tömeg ellenére, nem volt tolakodás, nyomasztó zsúfoltság érzésem, mert sok bejáratot megnyitottak, kifelé is nagyon könnyen kijutottunk. Nem volt vészesebb, mint egy film után a moziból kijönni a tömeggel. 

- A székek párnázottak, nem hideg műanyag az ülőfelület. :)

- November ellenére nem volt hideg az arénában. 

- Pontosan kezdődött minden, ami manapság ritka.

- Chadnek volt egy aranyos megjegyzése, amikor az egyik rajongó feldobott a színpadra egy kék tangát, és a többiek cukkolták vele: "My wife is going to fucking kill me." "I'm trying to stay married. Please, help me!" Az már kevésbé tetszett, hogy időnként bejött egy Brad nevű fickó, aki feleseket hozott neki és a gitárosnak, amit egy magyar "Egészségedre!" felkiáltással megittak. Két szót tanultak meg magyarul: "Egészségedre" és "Köszönöm".

- A másik aranyos megjegyzés: bemutatta az együttes tagjait, magára pedig azt mondta: Mr. Lavigne. Ugyanis Avril Lavigne a felesége. :))

 

Az én videófelvételem nem sikerült, ezért itt egy másik városban felvett szám, csak hogy érzékeltessem a hangulatot és a helyszínt: (A Bottoms up nálunk nem volt sajnos, a színpad viszont pontosan ilyen volt.)

 

 

 Elhangzott dalok:

 

1.   Animals
2.   Woke Up This Morning
3.   Photograph
4.   Something in Your Mouth
5.   Savin' Me
6.   Far Away
7.   Too Bad
8.   Someday
9.   This Afternoon 
10.  Rockstar 
11.  When We Stand Together
       Drum Solo
13.  Gotta Be Somebody
14.  Lullaby
15.  Figured You Out 
16.  How You Remind Me 
 

Ráadás:

 

 

 

A mappában található képek előnézete Nickelback koncert - 2013. november 8.

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.