Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Műfordítók IV. szakmai hétvégéje (2013. május 17.-19.)

2013.05.18

Végre-végre idén is elérkezett a műfordítók szakmai hétvégéje, amely számomra az év fénypontját jelenti. Ilyenkor mindig feltöltődöm, élvezem, hogy olyan a téma, amit nagyon szeretek, ezért minden percét imádom. A helyszín most is Dobogókő volt, a Walden Hotel, amelyet mostanra már jól megismertünk. A szobát illetően volt némi kellemetlenségünk, mivel idén sem franciaágyas szobát kaptunk, pedig a nevünkből elég egyértelműen ki lehet következtetni, hogy házaspár vagyunk. Na de ez legyen a legnagyobb problémánk. Szerencsére az ennivaló most is elképesztően finom és változatos volt.

 

 

Pénteken kettőtől lehetett elfoglalni a szobát, és négy órakor került sor az ünnepélyes megnyitóra. Idén nagy fájdalmunkra már nem Géher István tartotta, mert tavaly júniusban - egy hónappal a szakmai hétvége után - 72 éves korában meghalt. Csodálatosan nagytudású embert veszítettünk el vele. Helyette a Műfordítók Egyesületének új elnöke, Papolcy Péter nyitotta meg a szakmai hétvégét. 

 

Utána kerekasztal beszélgetés keretében a műfordítás oktatásáról esett szó. Ez a téma számomra nem annyira érdekes, mivel engem már nem érint, ezért a végét nem is vártam meg.

 

Vacsora után egy fordítóházaspár által megalakított bábszínház - a Csigabiga Családi Bábszínház - adott egy több mint félórás műsort. Az a Soproni András az egyik tagja, akinek az oroszos előadását annyira élveztem tavaly. A másik Tatjána, orosz származású felesége. Elképesztően ötletes és vicces jeleneteket adtak elő, nagyon élveztük. Az egyik bábjuk még fel is kért táncolni engem a közönség soraiból. :))

 

Ezt követően meglepetésként a bárban a japános előadó, Vihar Judit sushit szolgált fel nekünk, amit én inkább kihagytam. Gondoltam, ha a hozzávalókat külön-külön nem szeretem (rizs, nyers hal, alga, wasabi, gyömbér, szójaszósz) akkor együtt esélytelen lenne, és nem akartam elrontani a finom vacsora utáni szájízemet. :))


 

Szombaton egész nap előadásokat hallgattam, reggeltől estig. Reggeli után Kovács Ilona az írott beszéddé alakított élőbeszéd fordításának nagyon érdekes problémáját járta körbe. Igazán tanulságos volt annak ellenére, hogy alapvetően franciásoknak szólt, de maga a téma nem kötődik csak egy nyelvhez, ezért én is tanultam belőle. 

 

Utána Upor László a drámafordítás fortélyaiba avatott be minket, habár egész előadása alatt hangsúlyozta, hogy magáról a drámafordításról nem fog beszélni. De azért minden oda vezetett vissza. A színművészeti főiskolán tanít, és több drámafordítását játsszák a színházak, ezért testközelből ismeri ezt a világot. Én viszont egyáltalán nem, ezért volt érdekes ebbe a területbe is bepillantást nyerni, és már most megtudni fontos dolgokat. Ebéd után szintén ő folytatta, A cseresznyéskert című színmű egyes részeinek fordítását vizsgáltuk meg három különböző fordító munkáját összehasonlítva. 

 

Őt Csordás Gábor követte, aki azokról az elemekről beszélt, amelyeket nem kell lefordítani, illetve hogy a különböző nyelvekben mennyire eltér egy-egy mondat szerkezete. Ez is érdekes volt, habár talán kicsit kevésbé, mint a többiek, bár a végén elég heves vita alakult ki. 

 

Vacsora előtt érkezett el a legnépszerűbb előadás, Nádasdy Ádám nyelvészeti fejtegetése az idiómákról. Örömmel fedeztem fel az idiómák között jó néhány olyan kifejezést, amit épp mostanában tanítottam egy tanítványomnak. :)) A terem nem meglepő módon zsúfolásig megtelt, mindenki kíváncsi volt Ádámra, aki rendkívül jó előadó, nagyon humoros, végtelenül nagytudású, intelligens és mindezek mellett szerény. Csak csodálni tudom. Szerencsére kettesben is alkalmam nyílt beszélgetni vele, és megkérdeztem egy-két dolgot a fordításaimmal kapcsolatban.

 

Vacsora után kórusimprovizáció következett Tóth Árpád vezetésével. Ez egy közös éneklést jelentett. Az a kevés, amit láttam belőle, jónak tűnt, Árpád Nádasdy Ádámhoz hasonlóan jópofa, humoros előadó, de az Eurovíziós Dalfesztivállal szemben számomra alulmaradt. (Amit nem ByeAlex miatt néztem - ó, naaaagyon nem! - sokkal inkább a dán Emmelie De Forest Only Teardrops című száma miatt, ami a kedvencem. És ő nyert!!!)

 

 

Vasárnap reggeli után - nagy örömömre - ismét Nádasdy Ádám tartott egy workshopot a műfordítók konditerme címmel. Másfél órán keresztül egy nyúlfarknyi bekezdést próbáltunk lefordítani - nem volt több 3 mondatnál - mégsem volt unalmas. Sőt ellenkezőleg, nagyon is tanulságos, persze ezt csak az értheti, aki benne van ebben a világban és szereti csinálni. :)) 

 

Ezután már nem ültem be semmilyen előadásra, inkább olvastam, majd ebéd után hazautaztunk. Idén sem bántam meg, hogy eljöttem, és ha jövőre is sikerül megrendezni - minden a szponzoroktól függ - akkor mi biztosan ott leszünk. Jó a sok ismerős fordítóval újra találkozni, és újakat is megismerni. 

 

 

 

 

A mappában található képek előnézete Műfordítók IV. szakmai hétvégéje

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.