Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mit szeretek még?

2009.03.28

Mit is szeretek még? Mindenekelőtt enni. Sajnos. Szinte mindent. De főleg azt, ami édes. Ha létezik süteményfüggőség, akkor nekem az van. :DD

 

Nem szeretem viszont az alkoholt, és SOHA nem is iszom. Még az esküvői szertartásunkon is kölyökpezsgőt szolgáltunk fel. :))

Nem dohányzom, soha egyetlen szál cigi sem volt még a számban. Ki nem állhatom a dohányfüstöt, és mindig menekülök onnan, ha valahol megérzem. 

 

Nagyon szeretem a zenét, azon belül is a rockot, kedvenc együttesem a Nickelback (istenem, Chad Kroeger hangjától elolvadok...), a Five Finger Death Punch (persze inkább a dallamosabb számai) és legújabb felfedezettem, Michael Heart. De kedvelem a popot és a musicaleket is. Ez utóbbiakat nagyon.

Annak, aki nem ismeri Michael Heartot, íme egy száma:

 

 

 

Imádok a zeneszámokra énekelni, minden dalnak, amit sokszor hallgatok, tudom a szövegét (angol, magyar, olasz, spanyol daloknál is). Gimnazista koromban rengeteg új angol szót tanultam így meg. Azt mondják, jó hangom van, én azonban fájlalom, hogy nem elég erős, bár az valóban igaz, hogy nem hamis. Nem szeretem a rapet és a jazzt, és ki nem állhatom a trance és a techno stílust. Valamint azt a fajta "zenét", amiben két-három sor szöveg ismétlődik (jó esetben csak) öt percen keresztül.


A könnyűzene mellett a klasszikus zenét is nagyon kedvelem. Kedvenceim Chopin, Beethoven és Mendelssohn. Ez utóbbi zeneszerzőnek a Venetian Boat Song (Velencei gondoladal) című darabját ajánlom mindenkinek, mert csodaszép. Engem szó szerint elvarázsolt. 

Két változatát ismerem, a második g-mollban van.

  

 

Szeretem, ha valaki közvetlen, őszinte, szerény és kedves. A hazugságot és a képmutatást teljes szívemből megvetem. Néha kicsit túl őszinte is vagyok, ami nem mindig szerencsés. Szeretek örömet okozni másoknak.

  

Mindennek tudok örülni, az élet legapróbb dolgainak is. Egy finom sütinek, egy elmaradt órának, annak, hogy az ágynemű vége nem gombos, hanem cipzáros, vagy annak, ha a kedvenc zenémet hallgatva a szöveg vagy az énekes hangja simogatja a lelkem. Jelenleg ez Michael Heart. :)

 

Az a fajta nő vagyok, akit egy filléres aprósággal ugyanúgy le lehet venni a lábáról, mint mást egy gyémánt nyaklánccal vagy egy nercbundával. Sokszor pedig elég, ha valaki csak emlékszik arra, amit megígért, még ha esetleg több nap vagy hét telt is el azóta. Kevés embernél tapasztalom ezt, de akinél igen, azt nagyon nagyra tartom.

 

Körülbelül négy-öt éve nem nézek tévét. Egyáltalán. Inkább olvasok. A hírek és a híradó már régóta nem érdekel, kinek van szüksége arra a sok vérre, gyilkosságra, robbantásra, stb. amiről tudósítanak? Egy kivételt teszek csak, és ez az X-faktor valamint a hasonló énekversenyek. De csak a zene miatt. :)) 

 

Gyűlölöm a "bájcsevegést", amikor semmi értelme sincs a beszélgetésnek, csak az, hogy ne legyen csend. Nem tudok a semmiről beszélni, akkor már inkább hallgatok. Az a típusú ember vagyok, aki képes húsz évig élni úgy egy bérházban/utcában/faluban, hogy két szónál többet nem szól a szomszédaihoz. És közben tökéletesen boldog! :))) Azt mondják, "no man is an island". Azt hiszem, én tudnám cáfolni. :)

Angolul viszont imádok beszélni, beszélgetni, még akár a semmiről is. Különösen, ha jó partnert találok hozzá.

Imádom az amerikai akcentust.  

 

Nem szeretem a növényeket és a virágokat (tudom, tudom, "aki a virágot szereti," blablabla... ezerszer hallottam már), nem tud meghatni egy szép csokor, mert mindig azt látom benne, hogy egyszer majd elszárad, büdös lesz, és lehullik. Ezért külön örülök, ha a névnapomra, nőnapra, stb. nem azt kapok. És ha már itt tartunk, az állatok sem állnak túl közel hozzám. A macskákat kimondottan utálom, akkor már inkább kutya.

Fél éve már nekünk is van kutyánk, a becsületes neve Lukács Döncögő :), de mi csak Döncinek becézzük. Nagyon aranyos, és számunkra különleges. Azt hiszem, nincs még egy ilyen kutya a világon. Imádjuk. Igen, még én is. :) Főleg, hogy engem választott falkavezérnek. 

 

2012. nyarán meghoztuk életünk egyik legjobb döntését, és elköltöztünk. Egy közeli kis faluban vettünk házat, ami csak a miénk! Nem közösködünk rajta senkivel, és ez mindennél nagyobb örömet okoz nekünk. A városi kényelem után egy külső szemlélőnek talán visszalépésnek tűnhet a falusi élet, és lehet, hogy az is, mi mégis sokkal boldogabbak vagyunk az új helyen.

 

Sajnos egyre kevésbé tudom elviselni azt, ha valaki nem végzi el a saját feladatát, "nem teszi oda magát" a munkában, ugyanakkor követelőzik, és elvárja, hogy én mindent megtegyek. Ezt leginkább a tanítványaimnál tapasztalom, és ez nagyon elszomorít, mivel én nem ilyen vagyok. 

 

Négy év részfoglalkozás után ismét teljes munkaidőben kell tanítanom az iskolában, ezért sokkal kevesebb időm jut a fordításra. Ennek ellenére a fordítást semmiképpen nem fogom abbahagyni, mert ez "tölt fel" igazán, ez ad értelmet a mindennapoknak, csak rendkívül megterhelő ezt a két főállást párhuzamosan végezni. A szabadidő ismét csak távoli, ismeretlen fogalom számomra.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Kedves LadyA!

Savitri,2011.04.13 14:52

Mintha a saját bemutatkozásomat olvasnám.
Gratulálok az oldalhoz és a fordításokhoz, nagyon jók!

Kedves Savitri!

LadyA,2011.04.13 15:30

Nagyon köszönöm a dicséretet! Annak pedig külön örülök, hogy van rajtam kívül más is, akinek hasonló a felfogása és hasonlít rám. Így legalább nem érzem úgy, hogy minden embertől különbözök. :)))

lady30@freemail.hu

LadyA,2010.11.26 21:06

Nem, ne félj, te nem okozol csalódást. Téged szeretlek, bármit is csinálj. :)))

A remény hal meg utoljára... :)

di0311,2010.11.26 14:35

Remélem én nem okozok olyan nagy csalódást... :) bár lusta vagyok az írásbelire készülni.. :$ :P
Üdvözletem:
A csütörtök második órás páciens :P