Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


13. J. R. Ward: Megváltott szerető

2009.05.18

 

 

 

Kép

 

 

 

 

 

A New York állambeli Caldwellben halálos harc folyik a vámpírok és gyilkosaik között… 

A Fekete Tőr Testvériség elkötelezetten hűséges tagja, a lenyűgözően jóképű Phury felel a testvériség vérvonalának életben tartásáért. Mint a kiválasztottak Nemzője, neki kell utódokról gondoskodnia, hogy újabb harcosok szülessenek, akik majd folytatják a küzdelmet a vámpírok gyilkosaival.

Cormia, a Nemző első számú asszonya a félelmet nem ismerő harcos lelkébe lát, és megérzi gyengeségeit. Miközben az Alantasok Társaságával folytatott háború egyre jobban elmérgesedik, tragédia árnyéka vetül a testvériség házára, és Phurynek döntenie kell; kötelesség vagy szerelem…

J. R. Ward neve fogalom a vámpírtörténetek rajongóinak körében. Akit egyszer rabul ejtett káprázatos, rémséges, baljós és szenvedélyes világa, az odaadó híve marad.

 

 Kedvenc részeim:

 

A konyhában hirtelen legalább húsz fokkal csökkent a hőmérséklet, mintha valaki bekapcsolta volna a klímát, és a „lefagyasztom a tökeidet” fokozatba állította volna.

 

 

 

Létezett vajon olyan gyógyszer, hogy anti-Viagra? Potens-nix? Lekonyulicillin?

 

 

A város másik részén a Focus volánja mögött, Lash magában dühöngött. Az autó egy nyomorult roncshalmaz volt. Habár még csak a városon belül voltak, az átkozott nem volt képes tempósan haladni. Az ég szerelmére, hiszen nulláról ötvenre három nap alatt gyorsult fel!

 

 

 

 

Lash levette a lábát a gázról, és hagyta, hogy az autó lelassuljon. Ami leginkább ahhoz hasonlított, mint amikor egy agyhalottat lekapcsolnak a lélegeztető gépről.

 

 

 

 

A válasz, amit kapott, lehetett volna akár a huszonharmadik zsoltár, egy szőke nős vicc, vagy akár bevásárló lista is, mivel egy árva szót sem lehetett belőle érteni.

 

 

  

Blay dörmögött valamit válaszul, ami lehetett az, hogy „én is”, de akár az is, hogy „legszívesebben lenyakaználak egy láncfűrésszel, te utolsó patkány”.

 

 

 

 

 

A fekete eltolta az ajtót, majd félreállt, amikor Lassiter besétált a házba. A fényalak járása a vontatott beszéd fizikai megnyilvánulása volt: lassú, sima és arcátlan.

– Rég nem találkoztunk – mondta az angyal.

– Nem elég rég.

– Ó, az a régi vendégszeretet!

– Ide figyelj, te neoncső – pislogott Rehv szaporán. – Lennél szíves letompítani a diszkógömbödet?

A ragyogó fény elhalványult, és végül Lassiter teljesen normálisnak tűnt. Nos, legalábbis annyira normálisnak, amennyire egy súlyos arcpiercingfétisben szenvedő alak számított, akinek az a leghőbb vágya, hogy róla mintázzák meg egy ország arany pénzérméit.

Trez becsukta az ajtót, majd megállt mellette, és egy „ha-szarakodni-mersz-a-barátommal-akár-angyal-vagy-akár-nem-szétrúgom-a-seggedet” típusú tekintetet vetett rá.

– Mi hozott ide a birtokomra? – kérdezte Rehv, miközben két tenyerében fogta a bögrét, és próbálta magába szívni a melegét.

– Van egy problémám.

– Bocs, de a nem foglalkozom személyiségfejlesztéssel.

Lassiter felnevetett. A hang úgy visszhangzott a ház falai közt, mintha templomi harangokat kongattak volna meg.

– Nem, köszönöm, én úgy szeretem magam, ahogy vagyok.

– A csaló természeteden sem tudok változtatni.

– Egy címet szeretnék megtudni.

– Úgy nézek én ki, mint egy telefonkönyv?

– Ami azt illeti, úgy nézel ki, mint egy rakás szar.

– Úgy látom, te sem felejtetted el a régi bókjaidat. – Rehv felhajtotta a kávé maradékát. – Miből gondolod, hogy tudok neked segíteni?

– Mert.

– Ha lennél szíves beszúrni ide-oda néhány igét meg főnevet, akkor talán megértenélek.

Lassiter elkomolyodott, az arcáról eltűnt a megszokott, gúnyos vigyor.

– Hivatalos ügyben vagyok itt.

Rehv felvonta a szemöldökét.

– Már megbocsáss, de mintha úgy rémlene, hogy a főnököd kirúgott.

– Kaptam egy utolsó lehetőséget, hogy jó fiú legyek. – Az angyal szigorú tekintetet vetett a Rehv kezében tartott bögrére. – Ha segítesz nekem, meghálálom.

 

 

                                        

 

 

A következő pillanatban Wrath Johnhoz fordult.

– Hadd mutassam be neked Lassitert, a bukott angyalt! Amikor legutóbb a földön járt, szörnyű pestisjárvány pusztított Közép-Európában…

– Hé, az tényleg nem az én hibám volt…

– …amely kiirtotta az emberi lakosság kétharmadát.

– Csak emlékeztetnélek rá, hogy nem szereted az embereket.

– Bűzlenek, miután meghaltak.

– Ahogy minden más halandó faj.

 

  

 

Ebben a pillanatban éles, sivító hanggal megszólalt a füstriasztó.

Phury felnevetett, oldalra fordult, és a mellkasára vonta Cormiát.

– Öt... négy... három... kettő...

– Boooooooocsiiiiiiiiiii! – kiáltotta Layla a földszintről.

– Ezúttal mi történt, kiválasztott? – kiabált vissza Phury.

– Rántotta – érkezett a hangos válasz.

Phury megrázta a fejét, és halkan odasúgta Cormiának.

– Pirítósra tippeltem.

– Az nem lehetne. Tegnap tönkretette a kenyérpirítót.

– Tényleg?

Cormia bólintott.

– Pizzát akart sütni benne, és hát a sajt…

– Mindenbe belefolyt?

– Mindenbe.

Phury hangosan visszakiáltott a lánynak.

– Semmi baj, Layla! Mosd el a serpenyőt, és próbáld meg újra!

– Attól félek, ez az edény már nemigen alkalmas rá.

Phury odasúgta Cormiának.

– Azért sem fogom megkérdezni.

– Nem fémből vannak ezek a vackok?

– De, gondolom, igen.

– Jobb, ha megyek és megnézem. – Cormia felült, és lekiáltott Laylának. – Egy perc, és lemegyek segíteni, nővérem!

 

 

 

 

 

 

 

 

A mappában található képek előnézete munkáim

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.